A 200.000 lakosú Dunkirk Európában a legnagyobb város, amely 2018 szeptemberében ingyenes tömegközlekedési programot indított.

Nincsenek villamosok, trolibuszok vagy városi vonat, de a busz mindenkinek, lakóknak és látogatóknak is ingyenes. Eleinte csak hétvégéken és ünnepnapokon volt díjmentes a buszozás, de két hónapja már hétköznap sem kell fizetni érte a kikötővárosban.

Az utasok véleménye önmagáért beszél:

Claude Pointart (65) nyugdíjas: „Tovább tart a nyugdíjam, amióta nem kell fizetni a buszért, és tízpercenként jön egy, így várni sem kell sokat. Bár az is tény, hogy sokkal több az ember a buszon, jobb elkerülni a csúcsforgalmat. De nagyon jó, hogy van ez a lehetőség.”

Georges Contamin (51): „Szinte soha nem jártam busszal, de most, hogy ingyen van, és a benzin ára is emelkedett, megfontolandó, hogy mivel utazzon az ember.”

Marie: „Sosem buszoztam azelőtt. Lusta voltam jegyért vagy bérletért menni. Most viszont otthon hagyom a kocsit, és busszal járok munkába. Egyáltalán nem okoz kényelmetlenséget.”

A város vezetése a rendszer ötletét az észtországi Tallin városától vette. Ők voltak az első európai főváros, ahol 2013-ban ingyenessé tették a tömegközlekedést minden járművön, de csak azoknak a lakóknak, akiknek bejelentett lakcíme volt. A járatokat egy 2 €-s zöld kártyával lehet igénybe venni. A városban az intézkedés hatására 25000 fővel nőtt a regisztrált állandó lakosok száma, ami évente fejenként 1000 € jövedelemadó plusz bevételt jelent a helyi hatóságoknak.

Az ingyenes városi közlekedés koncepciója egyre népszerűbb: 2017-ben 99 menetdíj-mentes tömegközlekedési hálózat létezett a világon: 57 Európában, 27 Észak-Amerikában, 11 Dél-Amerikában, 3 Kínában és egy Ausztráliában. A legtöbb hálózat kisebb, mint a Dunkirk-i és csak korlátozott időben, útvonalakon üzemel, illetve korlátozott utazóközönségnek szól.

Október közepén, egy hónappal a projekt indítása után, Dunkirk polgármestere Patrice Vergriete elsöprő sikerről számol be: az egyes járatokon az utazók száma 50-85%-kal nőtt. Korábban a közlekedők 65%-a autóval járt, 5% busszal, 1% biciklivel, a többiek gyalogoltak.

„A számok megleptek bennünket. Most már csak meg kell tartanunk az utasokat. Megpróbáljuk elérni, hogy az emberek máshogy tekintsenek a buszozásra. Most, hogy újra felfedeztettük velük a buszt, mint közlekedési eszközt, megváltozott a hozzáállásuk.” - mondja Vergriete – „Lehet, hogy az üzemeltetés költségei magasak, de nem szabad alábecsülni a társadalmi előnyöket. A mobilitás és társadalmi igazságosság értéke pénzben nem kifejezhető.”

Fordítás és összefoglaló: Antal Orsolya, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2018. novemberi (110.) számában.

Forrás: https://www.theguardian.com

Képek: Francois Lo Presti/AFP/Getty Images, STRINGER/EPA